Borka a kishúgával, Villővel „nagylányosat” játszik. Felveszik Mama ruháit, magas sarkú cipőit, illegnek-billegnek a tükör előtt. Borka előveszi Mama kedvenc zebrás nyakláncát is, de sajnos kicsúszik a kezéből, és eltörik. Borka megszeppen, de úgy dönt titokban tartja a dolgot. A lelkiismerete azonban nem hagyja nyugodni. Egy kisboccsal bejárja a varázsfát, és megtanulja, hogy a legjobb az őszinteség, és hogy „a bocsánat varázsszó, amit, ha kimondok, én is lehetek varázsló!”